Vajon hol rejtőzik a "sebzett énünk"? Honnan eredhetnek a fizikai tüneteink, fájdalmaink?

Ma már egyre több, hivatásos orvos, pszichológus, pszichiáter gondolkodik a betegségek eredetéről másképp. Így egyre többen vallják azt, hogy az embernek a testi tünetei nem a gyógyítandó okok, hanem az okozat, amely a lélekből ered. Úgy tartják, hogy minden lelki eredetű problémának testi tünetei vannak. Azonban a Teremtő (teljesen mindegy, hogy minek nevezed), olyan csodálatos "jelzőrendszert" alkotott meg számunkra, amely azonnal tudatja velünk, hogy elakadások, energiablokkok, fel nem dolgozott, traumatikus élmények, bűntudat, csalódás s, a többi lenyomatai találhatóak lelkünkben, amelyeket nem gyógyítottunk meg, nem tettünk rendbe.

Ám ahhoz, hogy mélyebben megértésünk legyen a lélek "sérüléseiről", első sorban el kell kezdenünk energiában gondolkodni. Ez azért nagyon fontos, mert a világon minden energia. Energiából állunk mi magunk is, a személyes tárgyaink, az élőlények, növények is. Energiából állnak a nem fizikai síkú "dolgaink" is, mint például a gondolataink, érzéseink és érzelmeink is.

Minden energia, - mivel az folyamatos mozgásban van - rendelkezik rezgési tartománnyal. Ez a rezgési tartomány lehet alacsony, vagy magas. Magas rezgési tartománnyal rendelkező energiához köthető érzés többek közt a szeretet, az öröm, a boldogság. Alacsony rezgési tartománnyal rendelkező energiához köthető érzés többek közt a fájdalom, a féltékenység, a harag, a gyűlölet.

Képzeljük el, hogy már a fogantatásunk pillanatában "rendelkezünk" egy üres, érintetlen kis vászonképpel. Már a fogantatásunk pillanatától kezdve, a mai pillanatig, az itt és most-ig, az egész életünkön át, a minket ért, alacsony rezgésű energetikák, lenyomatokat hagytak a mi kis vászonképünkön. Megbántottak minket. Megaláztak minket. Abuzáltak minket. A lélek pedig nem felejt. Minden egyes ilyen "jellegű", energetikai lenyomat, fogantatásunk pillanata óta, szerepel a kis "vászonképünkön". Ezek pedig testünkben energetikai blokkokat okoznak, melyek megjelennek testünkön tünetekként. Amikor az orvosunkat keressük fel egyes megbetegedések miatt, az első kérdések melyeket feltesz orvosunk:
- "Mik a tünetei? Mik a panaszai?" - Bár nem feltétlen vesszük tudatosan észre, a mindennapi kommunikáció mögött is rengeteg válasz található, mely segítséget nyújthat-na számunkra, mégpedig abban az esetben ha életünket sokkal tudatosabban élnénk. Ezek, az orvosunk által feltett kérdések is rámutatnak arra, hogy a probléma vizsgálata tüneti jellegű, nem pedig "ok-i".

Mindeközben pedig ott lakozik lelkünk mélyén, Belső Gyermekünk. Lelkünk azon "része", amely sokszor olyan nehéz helyzeteket, szituációkat tapasztalt meg, amelyeket egy gyermeknek, nem lenne szabad megtapasztalnia. Érhették belső gyermekünket olyan traumák és fájdalmak, melyekre a jelenben, mi magunk, talán visszagondolni is félünk. 
A te Belső gyermeked vajon mit mondana neked? Vajon boldog és örömteli? Mik azok a képek és érzések amelyek azonnal megjelennek most benned ha rá gondolsz?

Minden energia "lenyomatnak", mely a múltban értek minket, azoknak következményei itt vannak a jelenben, testi tünetként. Hisz a testünk jelzi, hogy elakadás, fel nem dolgozott, be nem gyógyított traumákkal van tele szívünk lelkünk. Fizikai testünkön megjelennek a fájdalmas izomcsomók, húzódások, apró betegségekből haladunk a nagyobbak felé.

Közben pedig ahhoz, hogy meggyógyítsuk önmagunk, egyetlen kulcs van: ez nem más, mint az, hogy szembe kell néznünk múltunk fájdalmaival. A tudatalattinkba "lesüllyesztett" traumáinkat és fájdalmainkat fel kell tárnunk és be kell emelnünk a jelenünkbe, hogy aztán azt meggyógyíthassuk. Meg kell keresni a válaszokat elakadásainkra, mely a legtöbb esetben a családi traumák, minták "témakörénél" található.

Ezért alkottam meg a Családi Minták Elengedő - Teremtő Munkafüzetet, mely segítséget nyújthat életed meggyógyításában, a megbocsátásban, teremtésben és elengedésben.

A könyv rendelhető:
https://www.lelkedhangja.com/csaladi-mintak-elengedo-teremto-munkafuzet/ 

Fotó forrása: Pinterest

"); ttq.page(); }(window, document, 'ttq');